Bemutatkozik az elnökasszony


Tatár Dóra a hazai üvegművészet egyik meghatározó egyénisége. Dédapja, Tatár Miksa 1887-ben alapította a család első üvegfestő műhelyét Budapesten. Férjével és alkotótársával, Ónodi Bélával, valamint gyermekeivel a családi üvegművészet folyamatossága immár az ötödik generációnál tart. Két fia, Bálint és Mátyás is Ecseren fogja folytatni a családi hagyományt. Zsófi lánya szintén Ecseren dolgozik a Proform Kft. minőségügyi vezetőjeként.

Tatár DóraAz országban számos középületben találhatók meg munkáik, amelyek közül a legjelentősebbek a Gresham palota festett ablakai. Ecseren a ravatalozóban, a templomban és a művelődési házban láthatók alkotásaik. Az Országházban található négy rózsaablakon kívül – amelyeket ők terveztek és kiviteleztek – számos felújítási munkát végeztek eddigi, 37 éves pályafutásuk alatt. Jelenleg is az Országházon dolgoznak, a kupolaterem színes ablakainak restaurálását végzik az ecseri műteremben. Ezt a három évig tartó munkát közbeszerzési pályázaton nyerték el a nyáron.

– Az ecseriek jó részének nincs szüksége az ön bemutatására, hiszen tősgyökeres ecserinek számít. Mégis elkerülhetetlen a kérdés: mi köti önt a nagyközséghez?
– Itt születtem és itt is élek. Szeretem ezt a falut, és el sem tudnám képzelni az életemet másutt. Magánemberként az itteni közösségben érzem jól és otthon magam.
– A művészembernek éppen a nagyvilág a vonzó, az jelenti a sikert. Nem csábította önt a nagyváros, a külföld?
– Egy üvegfestő művész végül is akárhol élhet. Ecserről is eltalált a munkám Belgiumba, Hollandiába és Amerikába is… Üveget festeni mindenhol lehet, ahol az ember megteremti a fizikai feltételeit. Engem nem vonz a városi élet, sőt a városban idegennek, de legalábbis csak vendégnek érzem magam. Egy időben azt az álmot dédelgettem magamban, hogy szívesen élnék Hollókőn. Hogy miért ott vagy a Mátrában? A falu élete és közössége inspirál, feltölt, ez a közeg számomra a természetes. A sikerorientáltság mást jelent egy előadóművész és mást egy alkotóművész életében. Az alkotóművész nem kap tapsot, nem kérnek tőle autogramot, majd az utókor dönti el, hogy maradandót alkotott-e, tudott-e nyomot hagyni maga után földi élete során.
– Igen kevés művészember veti bele magát a politikába, a közösségi életbe. Ön miért aktív a közéletben?
– Valóban, a művészi léttől viszonylag távol van az aktív közélet. Én azonban még ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik példaképeket próbál követni. Az én példaképem mind emberi, mind művészi értelemben Kós Károly. Az ő emberi nagyságától sem állt távol a közéletiség, mint tudjuk, még pénzt is tervezett a kis „köztársaságában” élők számára.
– A szocializmus főleg a városi közösségeket verte szét. Faluhelyen, ha meggyengülve is, de megmaradtak ezek. Mi a helyzet Ecseren?
– A nagyvárosi elidegenedés itt is tapasztalható, az embereket összekötő szálak meglazultak. Nem olyan erős az összetartozás érzése, mint mondjuk száz évvel ezelőtt volt. Húsz-huszonöt éve az utcán szembetalálkozva mindenki köszönt a másiknak, akár ismerte, akár nem. Most csak elmegyünk egymás mellett, rossz értelemben városiasodunk. Igaz, Ecser falusi, illetve városi státusa nem egyértelmű, mert Budapest vonzáskörében sem falu, sem város nem vagyunk. Éppen ezért első és legfontosabb feladatunk a közösségi erő újjáépítése.

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..