1945. február 12-én – Budapest elestével – Ecseren is véget ért a II. világháború


Ecser alaposan megszenvedte a II. világháborút. Budapest német védelmi vonala a falu közelében volt, ezért a világháború vége felé német és magyar katonákat szállásoltak el ecseri házaknál. A szovjet csapatok közeledtével 1944. november 7-én a német és a magyar katonák elhagyták Ecsert, de a Budapestet ért légitámadások állandó rettegésben tartották az embereket. A főváros közelsége, és Ferihegy (akkor még nem olyan jelentős) reptere miatt a környéket számos bombázás érte. A szovjet katonák 1944. december 28-án szállták meg a települést. Aszódi Csaba Ecser története című könyvében részletesen foglalkozik a II. világháborúval is. Ebből idézünk részleteket.

„Sokan a harcmezőkön, mások polgári áldozatként vesztették életüket községünk lakói közül. Számos ecseri katona többéves hadifogság után térhetett csak haza. A háború alatt, de főleg az 1944 végi juhállási ostrom idején sok lakó- és középület megsérült. A római katolikus plébánia az ostrom alatt kórházként funkcionált. A plébános holmiját széthurcolták, a paplak kerítését teljes egészében elpusztították. A templom két aknatalálatot kapott, az összes ablak kitört. Ugyanígy a tanítói lakást is aknatalálat érte. Az iskolában is nagy károk keletkeztek az ostrom alatt. Az összes ablak- és ajtóüveg kitört, az épület teljes kifosztásra került. Az óvoda épületét istállónak használták a katonák. A falu polgári lakosait közmunkára kötelezték: mosni, főzni, takarítani kellett az iskolában, a szeretetházban és a családi házaknál elszállásolt orosz katonákra. Ecseren volt a szálláshelye a magyar származású Steinmetz Miklósnak, a Vörös Hadsereg kapitányának is, aki 1944 decemberében fehér zászlóval, parlamenterként akarta a körülzárt pesti német hadak parancsnokságának átadni a II. Ukrán Hadsereg megadási felszólítását, de kocsija Vecsés határában aknára futott. A kapitány holttestét az ecseri templom keleti falának tövébe temették, majd a háború végeztével ünnepélyes keretek között szállították el. Ecseren márványtábla jelzi itt tartózkodásának helyét.”

Páratlan értékkel bíró emlékként maradt ránk az ecseri Fazekas Ferencné született Illés Ilona naplója, aki 1944 márciusától 1945 májusáig jegyezte a háborús fejleményeket, illetve a falu életével kapcsolatos eseményeket. Naplóját olvasván községünk II. világháborús múltja elevenedik meg előttünk. A hiteles feljegyzés szövegének olvasása közben átérezhetjük, hogy helyi szinten mit jelentettek az ecseriek számára a háború borzalmai. Részletek  a naplóból:

(1944)„December 28-án hideg, zúzmarás reggel, az oroszok vonulnak be a faluba. Vagy 8 db sztálin-orgona, konyha stb. Keresnek helyet, nem merünk velük beszélni, mert egyedül vagyunk. Bejön vagy 6 orosz katona: kvártélyt keresünk! Megmutatom a szobákat, ablak sehol sincs. Nem jó, hideg! Én persze örültem, hogy nem felel meg. Az egyik fiú felfigyel Babára és pár szót vált vele oroszul, azután németül és mondja a többieknek, csak menjenek tovább, intézzék, ő itt marad. Eleinte ettől is csak féltünk, de később megláttuk, hogy egy finom, iskolázott ember. Már mi kértük, hogy maradjon nálunk az éjjel. Meg is ígérte, szépen elkártyázgattak. 9 órakor azt mondja, megnézi a helyét, ahol vannak és visszajön. Mi nyugodtan várjuk, a félelmünk el is múlt, hisz jön az oroszunk. Reggel is lett, de az orosz nem jelentkezett, csak másnap dél felé jött. Kérdem, miért nem jött. Hát, hogy otthon maradt és elmentek sétálni. De mi megértettük, ő félt egyedül aludni nálunk. 28-án délután az oroszok fele B-pest alá lett hívva a 8 db sztálinorgonával. Azóta állandóan lőnek.

December 29-én hideg, fagyos idő. Az oroszok erősen dolgoznak, állandó a zúgás, de mi elég nyugodtan vagyunk már. Rákos-hegy, Csaba, Keresztúr már mind orosz kézen van. Budapestet még mindig erősen védik. Éjjel is nagy ágyúzás volt Pest felől.”

December 31-én hideg, szeles, havas idő. Az ágyúzás egyre jobban hallható, komolyabb eset nem történt. Az oroszok állandóan jönnek-mennek. A kis orosz altiszt este Szilvesztert köszöntött 8 liter borral. Már az oroszok is kellemetlenkednek, főleg lányos házaknál. A Méhész fiút a telepen megölték ilyen ügyből kifolyólag.

1945 február. Elmentek az oroszok. Később még kaptunk két oroszt, ezek rövidebb ideig voltak itt. Ezzel be is zárult az orosz megszállás Ecseren. Igaz, egy még volt, egy éjszakára kért szállást április 8-án. Oroszunk berúgott csudára, egész éjszaka nem aludtunk.

A sok gyötrelmet okozó háború elmúltával zengő harangszóval köszöntötték az ecseriek az oly nagyon várt békét.

(Aszódi Csaba: Ecser története című könyve megtalálható a község honlapján ecser.hu)

 

 

Megjegyzés hozzáfűzése