A Szentlélek az Egyházban


Vatican PopeA Lélek ünnepét üljük meg Pünkösd ünnepén: “megüljük”, hogy folytonos maradjon bennünk, amire emlékezünk [solemnitas: solemus]. Folytonos ez az ünnep bennünk, ahogy a folyam, mely nyáron sem szárad ki; folyton folyik lelkünkön az ünneplő Lélek… Tizenkettőnek ígérte, tízszerezve gyűltek imára, mert vágyakoztak már egyazon hittel egyazon könyörgésben, egyazon lelki sóvárgással. “Új tömlő” voltak, mely újbort várt az égből – és ez megjött… Hallottátok, hogy felelt nekik a nagy csoda! Mind, akik együtt voltak, egy nyelvet tanultak, rájuk szállt a Szentlélek és beteltek, szólni kezdtek minden népek nyelvein, amiket sosem tanultak. De tanított Ő, aki jött, annyi nyelven is egyet mondani… Akik odacsődültek, ámultak, mások gúnyolódtak: “Teli vannak édes musttal!” Nevettek és valamiképp jól mondták: Megteltek a sóvárgó tömlők újborral. Olvastuk egyszer az evangéliumban: “Senki sem tölt újbort ócska tömlőbe.” (pl. Mt 9,17) A testi ember nem fogja föl a lelkieket. A testiesség: régiség, a Kegyelem: újság. Minél inkább megújul valaki; annál behatóbban fölfogja, amit igaznak tud. És forrt a must és a musttal forrván áradtak a népek nyelvei… Kérdezhetnétek, testvérek, ma nem száll le a Szentlélek? Aki ezt hinné, nem lenne méltó Őt fogadni. Mert ma is leszáll. Miért nem szólhatunk hát nyelveken? Mert amit az jelképezett, az már valóság lett. Akkor egy háznyi volt az Egyház, amely kapta a Lelket, de a kevésben a földkerekség jelen volt. Ennek képe voltak a nyelvek… Tudjátok, mint művel a lélek a földi testben! Élteti minden tagját: általa szem lát, a fül hall, a nyelv szólal, a kéz művel… De mindegyik a magáét: nem hall a szem, nem lát a fül. Így van Isten Egyházában is: van szentje, kivel csodát művel, más szentjében igazságot hirdet, másban a szüzességet őrzi, ismét másban a hitvesi tisztaságot, egyikben ezt, másikban azt; mindegyik a “maga művét” végzi, de egyformán és Egyből élnek… És lássatok meg mást is: mire vigyázzatok, mitől féljetek! Megesik, hogy az emberi testben, a testről leszakad egy tag, kéz, ujj, láb. Követi-e talán a lélek a levágottat? Lám, míg a Testben volt, élt; levágták és elhalt… Így a keresztény is – katolikus – míg a Testben él; leszakadva lélektelen, “szakadár”.

„Ha tehát a Szentlélekből akartok élni, tartsátok a szeretetet, kívánjátok az egységet, szeressétek az igazságot, hogy eljussatok az örök életre. Amen.” (Szent Ágoston: 267. beszéd)

  -ÓBéla-

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..